"Értéket közvetítünk, közösséget teremtünk."

Könyvtárunk rövid története

Régi könyvtár 1 nagy

Településünkön 1948 óta folyamatosan működik könyvtár. Az indulást az a 80 kötet jelentette, amit a Népkönyvtárakat Szervező Bizottság küldött Lőrincire. 1950-től a Hatvani Járási Könyvtár fejlesztette az állományt, tiszteletdíjas könyvtárossal, heti 2 alkalommal várta olvasóit. 1954-től már függetlenített könyvtárosa volt, 1969-ig a falu főutcáján, az Árpád úton, egy magánház üzlethelyiségében működött.

1960 augusztusában a könyvtár az Árpád út 92. szám alatti épületbe költözött, amely hajdan a község elemi iskolája is volt. Ekkor vette fel a Magvető Könyvtár nevet, mely a kiadói támogatásra utalt. A könyvkölcsönzés mellett rendszeresekké váltak az ismeretterjesztő előadások, író-olvasó és művész-közönség találkozók, vetélkedők, kiállítások, gyermek- és szórakoztató rendezvények, kiscsoportos foglalkozások. 1986-ban a könyvtár tovább bővült, az épületen belül újabb helyiségeket vett birtokba.

1992-ben a városi könyvtárak sorába léptünk, Lőrinci várossá nyilvánításának köszönhetően.

1999-től egy intézményi integráció után Közművelődési és Kulturális Intézményként, 2000-től Városi Kulturális Intézmény és Könyvtárként működött. 2003-ban az Wampetich kastelyönkormányzat leválasztotta a könyvtárat az integrált intézményről, ekkor Lőrinci Városi Könyvtár lett a neve. 2004-ig – a jelenlegi helyére történő átköltözéséig – a bibliotéka szolgáltatásai számítógép- és internet-használattal, nyomtatási, fénymásolási és faxolási lehetőséggel bővültek.

A helyi képviselő-testület döntése alapján 2004-re fejeződtek be a volt Wampetics-kastély átalakítási és felújítási munkálatai. A kastély tulajdonosa az a Wampetics Ferenc volt, akitől Gundel Károly 1910-ben megvásárolta a máig híres városligeti étterem bérleti jogát. Wampetics ekkor vette meg a már meglévő kastélyt a birtokkal együtt, mely addig Hoffmann Jakab tulajdonát képezte.

A kihasznált kedvező pályázati lehetőségeknek, és a lakossági összefogásnak köszönhetően az átköltözés után új helyen, esztétikus környezetben és épületben, egy park közepén, megújult berendezések között fogadhatjuk könyvtárunk és Digitális Jólét Program Pontunk látogatóit.


Új könyvtár 2Könyvtárunk - intézményi keretek változásait követően (Városi Kulturális, Sportintézmény és Könyvtár; Városi Könyvtár és Kulturális Intézmény, Városi Könyvtár, Lőrinci Városi Könyvtár) - jelenleg Lőrinci Városi Könyvtár és Művelődési Ház néven, a város központjában, a Szabadság tér 4/a szám alatt fogadja olvasóit, használóit.

 

Minden hozzánk fordulót szeretettel és segítségnyújtással várunk!

 

 

A Művelődési Ház története

IMG 1288A Művelődési Ház történetét a kezdeti szakaszban nem lehet különválasztani a Selypi Cukorgyár történetétől.

A Selypi Cukorgyár Rt. alapítási tervezetét 1889. december 21-én nyújtotta be a Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszékhez Schosberger Henrik. Másnap már meg is alapították a gyárat. A munkásokat és a cukorrépa beszállítókat a környező településekről szervezték, a tisztviselők azonban máshonnan települtek ide. Nekik külön tisztviselői lakásokat építettek már az 1890-es években. Ekkor épült meg a hatszobás igazgatói lakás, ami ez az épület volt. A felszabadulás után a Kultúrház céljainak megfelelően többször átépítették.

A háború előtti időszakban is volt már kulturális élet a településen, melynek az iparoskör adott otthont. Működött moziterem, könyvtár, itt tartottak bálokat, itt próbált a Cukorgyári Dalkör  és a  Színjátszókör. Ezeket a feladatokat látta el később a Kultúrház is, kibővülve a KISZ klubbal, és a MIKRO-zenekarral. Rendszeresen szervezték itt a nőnapi rendezvényeket, és a kampányzáró bálokat. Az épület háta mögött tekepálya működött, és virágházat is üzemeltetett a cukorgyár. A főbejárat fából készült tulipános székelykapu volt, amit felváltott a mai kerítés. A bejárattól balra fából készült cukorgyár makett volt látható.

Ide lehetett járni televíziót nézni, természetesen csak fekete fehérben, amikor még otthon nem volt készülék sem. Ekkor már működött a biliárd és kártyaszoba, az 1960-as években a környék népszerű szórakozóhelye a Ruby. Lehetett sütizni, fagyizni, sőt hétvégén még táncolni is, Maros Lajos zenéjére.

A Cukorgyár több mint száz év működés után bezárt, így a Kultúrházra sem volt már szükség. Ekkor az épületben vállalkozásban disco működött.

1996-ben Lőrinci városa megszerezte a patináns épületet, és a helyreállítás után továbbra is Művelődési Házként működtette. Ezek után évekig itt rendeztük a Lőrinci Városnapot, és a Gyermeknapot. A város születésnapja tiszteletére megrendezésre kerülő Fáklyás Futás is minden évben ide érkezett célba. Elindultak a Művelődési Házban a különböző kiscsoportok, klubok: zumba, akrobatikus rock and roll, jóga, hastánc, Selypi Nyugdíjas Klub. A Pitypang Egyesület 2002 óta belakta a volt Ruby helyét, az önkormányzat anyagi támogatásával, és az egyesület tagjainak önkéntes munkájával létrehozták a felújított Pitypang termet. Az egyesület ma már a saját ingatlanában, a Pitypang-házban tevékenykedik. 2019-ben Lőrinci Város Önkormányzata kívül-belül felújíttatta a Művelődési Házat, pályázati forrásból.

Nagy László fafaragó keze munkáját dicséri a parkban megtalálható 56-os emlékmű, mely 2006-ban, az 50 éves évfordulón került felállításra.

Borsos Ferenc és Bajzáth Albert a következőket idézte fel, amik az idősebb korosztálynak talán kellemes emlékek:

"Selyp külön életet élt a településen belül. A felszabadulás után a volt igazgatói lakás átalakításra került, beindult a kulturális élet. Már akkor felvetődött a színpad megépítésének szükségessége. A gyár dolgozói műszak után társadalmi munkában végezték ezt. A színpad megléte lehetővé tette egy színjátszó kör megszervezését. Az első nagy sikerű előadás a Szelistyei asszonyok című színmű volt, amit Bécsi Sándor bácsi rendezett. Ezután következtek más darabok is, például: Shakespeare Othelloja.

A gyári fiatalság továbblépve megalapította a néptánccsoportot, melynek vezetője Iklády Lajosné Kertész Teréz iskolaigazgató volt. A fiatalság nagyon aktív és sokoldalú volt. A jeles ünnepekre kidekorálták az egész kultúrházat, a termek falait különböző színű krepp papírral vonták be  - vörös,kék,sárga elnevezést adva az egyes helyiségeknek.

Újévkor egész estét betöltő gálaműsorral szórakoztatták a jelenlévőket. Éjfélkor a színpadi díszletek ajtaján belépett az újévet köszöntő herceg, melyet Nagy Gyula (galambos) személyesített meg. Az előadáshoz szükséges jelmezeket Budapestről hoztuk.”